Welcome, brain junkies!

Olfactory bulb - Greg A. Dunn

Pszichológushallgatóként rengeteg lehetőség áll az ember előtt a specializációra, és az elsőéves hallgatók nagyobbik része mással fog foglalkozni az egyetem elvégzése után, mint a klasszikus sztereotípiának megfelelő, 'freudi fotelben csücsülő, órát lógató szakállas/szódaüvegtalpú szemüveges' terapeuta.  

Egy kérdéssel azonban minden egyes pszichológia BA-s diák találkozott már a hallgatói pályafutása során: tényleg belelátsz a fejembe?

Bébikoromban orvosnak szeretettem volna tanulni, de aztán közbejött egy fantasztikus magyartanár és a kielégíthetetlen érdeklődés az iránt, hogy miért viselkednek az emberek olyan hülyén, ahogy. 
Jó középutas megoldásnak tűnt a pszichológia, de a gyakorlatias énem nem tágított, én is bele akartam látni az emberek fejébe, de konkrétan: hogyan válik a fizikai és kémiai dimenziókon mérhető aktivitás gondolattá, szerelemmé, epilepsziává. Nem azért, mert a pszichológia unalmas vagy elmaradott lett volna, inkább csak hiányzott a konkrét, fizikai barrier. Látni akartam mindent, az egész fraktált, hogy belezoomolhassak a különböző elemzési szintekbe, a pszichológiai szinttől az idegsejtekig.    

neuron fractal by Anthony Mattox

Épp ezért, az egyetem elejétől vonzott az élettan és a pszichofiziológia, később lehetőségem nyílt arra is, hogy az ELTE TTK  Élettani és Neurobiológiai Tanszékén a biológiai nézőponttal is kibővíthessem a pszichológia szakon megszerzett ismereteimet. 

Ez a blog a pszichológiai és idegtudományos ismereteim szerelemgyerekeként született. Nem állítom, hogy mindent tudok az egészről, sőt, az tanácsolom, hogyha valaki ezt szeretné eladni nektek, akkor nevessétek ki és álljatok tovább. 

"“If someone tries to sell you something with a brain on it … ask to see the evidence. Ask for the part of the story that's not being told. The answer shouldn't be simple, because the brain isn't simple. But that is not stopping us from trying to figure it out anyway."

Fanyaloghatnék azon, hogy nincs kivel beszélnem az érdeklődésemről, mert  a Science, a Nature és a Cell helyett mindenki a Blikket (Velvetet) olvassa, ami maximum arról tájékoztat, hogy a brit kutatók megtalálták a pálcikaevést kódoló gént. Bezzeg az agy annyira bonyolult és komplex rendszer, hogy csak a kiválasztottak olvashatnak és beszélhetnek róla, pedig ez nem igaz. Az agy tényleg egy kivételesen bonyolult rendszer, de a legtöbb félreértés, sőt - ami még rosszabb -, tudatlanság abból születik, hogy a TUDOMÁNY elefántcsonttornyába zárkózva elfelejti közvetíteni a keserves munkával, sokszor bravúros technológiával kibányászott kincseket az állítólagos közönsége felé.  

Nem heroikus és sziszüphoszi feladatokra szeretnék vállalkozni a bloggal, de megteszem a tőlem telhetőt és szívesen beszélek nektek arról, amit tudok, és amit idő közben (fingers crossed, reményeim szerint, szeptembertől Oxfordban) elsajátítok.

Képek forrása:

http://tinyurl.com/bfu5u66
http://tinyurl.com/bybd9bf